Újabb fordulat a devizahiteles perekben: Megdőlt az elévülés eddigi szabálya

Új korszak a devizahiteles perekben – fordulat az elévülés szabályaiban

A deviza alapú szerződések története Magyarországon hosszú évek óta súlyos társadalmi és jogi problémákat vet fel. Az érintett szerződések többségét már régen felmondták, és sok esetben végrehajtási eljárások is indultak, amelyek során az adósok akár az otthonukat is elveszítették az árfolyamkockázat következményeként.

Az elmúlt időszakban azonban jelentős változások történtek a joggyakorlatban, amelyek új reményt adhatnak az érintettek számára.

A korábbi magyar joggyakorlat: szigorú határidők

Magyarországon a jogszabályi környezet sajátossága, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítása nem kérhető önmagában. A bíróságtól nem elegendő pusztán azt kérni, hogy mondja ki a szerződés érvénytelenségét: ezzel egyidejűleg az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását is indítványozni kell.

Azaz a keresetben a felperesnek azt is kérnie kell, hogy a pénzintézet számoljon el az adóssal. Ez az úgynevezett elszámolási igény nem korlátlan ideig érvényesíthető: a magyar jog erre öt éves elévülési időt állapít meg.

Az elévülési idő önmagában nem, hanem az elévülés kezdő időpontja jelent problémát. A magyar bírósági gyakorlat ugyanis sokáig egyértelmű volt az elévülés kezdő időpontját illetően. A Kúria egy meghatározó döntésében kimondta, hogy a deviza alapú kölcsönszerződések esetében az elévülési idő kezdete a szerződés megszűnéséhez kötődik.

A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy az adósok csak a szerződés megszűnésétől számított öt éven belül érvényesíthették igényeiket. Ha például egy szerződés felmondása vagy végtörlesztése több mint öt évvel korábban történt, az érintett már nem kérhette az érvénytelenség megállapítását és az elszámolást.

Az uniós jog közbelép: a fogyasztók védelmében

A fordulatot az Európai Unió Bíróságának döntései hozták el. Egy 2024-es ítélet már megkérdőjelezte a magyar gyakorlat alapjait, amikor kimondta: az elévülési idő kezdete ahhoz az időponthoz kötődik, amikor a fogyasztó tudomást szerzett vagy észszerűen tudomást szerezhetett a szerződés érvénytelenségéről.

A bíróság hangsúlyozta, hogy a fogyasztóktól nem várható el, hogy folyamatosan kövessék a bírósági gyakorlat alakulását. Ezért az elévülés kezdő időpontját nem lehet sem más ügyekben hozott ítéletekhez, sem a szerződés megszűnéséhez kötni. Az elévülés kezdő időpontja a konkrét szerződés érvénytelenségének a megállapításához köthető.

A legfrissebb döntés: egyértelmű iránymutatás

A magyar kezdeményezésre született, 2026. március 19-én hozott újabb uniós döntés tovább erősítette ezt az álláspontot. A bíróság egyértelművé tette: az elévülési idő csak akkor kezdődhet meg, amikor a fogyasztó ténylegesen tudomást szerezhet a tisztességtelen feltételről.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az elévülés kezdete ahhoz az időponthoz kötődik, amikor a bíróság jogerősen megállapítja az adott szerződés érvénytelenségét, és erről a fogyasztót megfelelően értesítik.

Mit jelent ez az adósok számára?

Az új értelmezés alapjaiban változtatja meg a korábbi helyzetet. Azok az adósok is lehetőséget kaphatnak igényeik érvényesítésére, akik eddig az öt éves elévülési határidő miatt kiestek a jogérvényesítésből.

Röviden: az elévülés nem „automatikusan” indul el a szerződés lezárásával, hanem csak akkor, amikor a bíróság kimondja az adott szerződés érvénytelenségét.

---

Összegzés

A devizahiteles ügyekben új fejezet nyílt. Az uniós bíróság döntései a fogyasztók védelmét helyezik előtérbe, és jelentősen kitágítják a jogérvényesítés lehetőségeit. Bár a jogviták ezzel nem érnek véget, az irány egyértelmű: a jövőben a bíróságoknak nagyobb figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy a fogyasztók valóban élhessenek jogaikkal.